Játszhatnak akármilyen jó és fordulatos meccseket a kiesőjelöltek, mégis mindenki a nagyokra, a sztárokra és a rangadókra kíváncsi. Ehhez méltóan én is a bajnokaspiránsokkal kezdeném. Manchester City, Liverpool, Chelsea. Nézzük, hogyan telt a szezon a gigászoknak, hogyan jutottak el az arany-, ezüst-, és bronzérmekig.

86 pont. Ennyi kellett a Manchester Citynek, ahhoz, hogy 2012 után ismét bajnoki címet ünnepeljen. Végig tekintve a mezőnyön úgy gondolom, hogy tényleg a liga legjobb csapata végzett az élen, de meg kellett izzadniuk ezért a sikerért. A hazai mérlege tényleg zseniális Pellegrini csapatának, bár a szezon elején az első 7 forduló utána 4 hazai győzelem mellet 0, azaz nulla idegenbeli győzelem állt a gárda neve mellett, ami bizony rontott a bajnoki rajt összképén. Az első idegenbeli győzelmükre egészen október közepéig kellett várni, amikor is a West Ham otthonából hozták el a 3 pontot. Érdekes, hogy 7 hónappal később épp Sam Allardyce csapatát legyőzve nyerték meg a bajnokságot. A City végül realizálni tudta idegenbeli teljesítményét, bár valljuk be, nem feltétlenül káprázatos vendég produkciójukról marad emlékezetes ez a szezon. A bajnoki cím megérdemelt, de ebben a keretben talán benne lett volna egy jóval korábban megszerzett bajnoki trófea. De a lényeg: Manuel Pellegrini első angliai szezonját PL trófeával és Ligakupa győzelemmel zárta.

Az idény legnagyobb meglepetése szerintem a Liverpool 2.helye. Brendan Rodgers és csapata úgy vágott neki a szezonnak, hogy a 2009-2010-es szezon után jövőre ismét a Bajnokok Ligájában szeretne szerepelni. Ehhez a 4. helyet kellett elérnie a csapatnak. Ezt a célt sikerült maximálisan túlteljesítenie a Pool-nak,de egy ilyen szoros végjátékban lecsúszni a bajnoki címről nyilván csalódás. A jó szezonkezdet már előrevetítette a remények beteljesülésének lehetőségét. Féltávnál az 5. helyen álltak, de az Arsenal 5-1-es kiütésével kezdetét vette egy 11 meccsből álló győzelmi sorozat, ami az élre repítette Gerrardékat, de az ezt követő Chelsea elleni blama már nem fért bele, a Palace elleni 0-3 utáni pontvesztés pedig már végképp nem. Jövőre pedig ismét a BL-ben láthatjuk a Liverpoolt.

A Chelsea szurkolóknak már akkor is jól kezdődött a szezon, amikor még csak meccset sem játszottak, hiszen a nagy kedvenc José Mourinho lett a csapat vezetőedzője 2007 után ismét. Mourinho neve garancia a sikerre,de a "Special One" inkább a taktikára helyezi a hangsúlyt, mint a szép és látványos futballra. Az Európai Szuperkupa meccsen Mou és Guardiola csatáját, ha egy hajszálnyival is, de a katalán tréner nyerte. Az első begyűjtött trófea ugyan elmaradt, az első bajnoki vereség viszont nem. A Goodison Parkban az Everton kifogott a Chelsea-n,de szép lassan formába lendültek és féltávnál a 3.helyen álltak. Megtörték a City hazai veretlenségét, majd a kötelező meccseken kiírták magukat a versenyfutásból. A legfájdalmasabb talán a Sunderland elleni hazai fiaskó volt, hiszen José Mourinhoval még sohasem szenvedtek vereséget a Stamford Bridgen. Trófea nélkül maradt tehát a Chelsea idén, de Mourinho második szezonjai mindig jobban sikerülnek, mint az első. Ez adhat némi reményt a londoni kékeknek a következő idényre.

A dobogósok összehasonlítása a hazai és idegenbeli mérlegükre lebontva:

Egymás elleni mérkőzéseik:

Manchester City 0-1 Chelsea

Manchester City 2-1 Liverpool

Liverpool 0-2 Chelsea

Liverpool 3-2 Manchester City

Chelsea 2-1 Manchester City

Chelsea 2-1 Liverpool

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.